Hétfő.

 A nevem Rebeka. 

15 esztendeje boldogítom édesanyámékat.

90-es évek punk zenéinek a buzija vagyok.

Élek halok értik.

Őszintén. Ennyi információ bőven elég rólam, konkrétan ennyi is lenne amiket kiemelek.

Viszont csapjunk a lecsóba.

Szeretném itt magamnak leírni a hét vagy ha úgy esik a napi élménybeszámolóimat, hogy 10 év után eltudjam olvasni és jókat derüljek rajtuk.

Kezdeném a mai nappal.

Múlt este kicsit magam alatt voltam, hisz a Papám 1 éve ment el. Ki ne lenne maga alatt? Az meg csak fokozta, hogy anyukám kicsit nagyon rossz kedvébe volt, ami teljesen érthető, de senki se szereti a szeretteit szomorúnak látni. Remélhetőleg. Na és amit kiakartam hozni az egészből csöppet túlzásba vittem a zamatos bor mennyiségét. 

Másnap pedig várt a munka. Délig meg se tudtam mozdulni. Hiszen nem elég, hogy a fejem úgy zúgott, mintha vasútállomás lenne benne, de még barátnőm is jól megfertőzött a taknyával. Gusztustalan vagy nem, de taknyom nyálam egybe folyik. A könnyeimtől alig látok. Imádok betegnek lenni! (remélem érezhető volt az irónia, ha nem jelezném. Ez imént iróniát használtam fel) 

Így hát, mivel még eléggé használhatatlan voltam gondoltam egyet, hogy sorozatot kéne nézni. NA DE MIT?

 Majd rá találtam a Carrie naplójára. NEM GYŐZÖK VELE BETELNI. Kicsit sűrített, de elég jó sorozat. Mindenkinek ajánlom aki ne adj isten rá tévedne erre a kis oldalra.

Megnézve kapásból 4-5 részt megszólalt bennem a felelősség teljes énem és megtettem amire Anyu megkért. utána még megnéztem vagy 2 részt és elmentem a kis Húgomért az óvodába. Az a kislány a mindenem. Röpke 11 év an köztünk, de bármit megtennék a Érte. Ő az én kis kincsem, de az oviba sokkoló dologra értem be. A Drágám akkor esett túl élete első szakításán, amit Ő elég egyénien kontrolát. Szóval azt kell elképzelni, bemegyek a játszószobába, majd egy számomra idegen kislány megfogja a kezem (amit mellesleg utálog, engem ne fogdosson senki...) ezek után bele néz a szemembe:

-Rosszkor jöttél!

Egyszerűen nem tudtam erre mit reagálni teljesen le voltam sokkolva, mégis mi a manó folyhat itt. A sokktől csak annyit tudtam kiadni:

-Mert?

-Mert éppen most szakít a Pistivel!

Szemeim olyan tágra kinyíltak amennyire csak engedték izmaim. Csodálom, hogy a szemem a helyén maradt. Mégis mi folyik itt. Én csak elmosolyodtam és hívtam ki a Dráma királynőm aki odafutott szegény gyerekhez és agyon taposta a játékat. Újabb sokk ért, majd mint aki jól végezte a dolgát elhagyta a temet mosolyogva. Majd az én egyetlen Húgom visszafut és belefújt a célszemély fülébe. 

SOKKK.SOKK.SOKKK.

 

Most mi a francot kéne csinálnom? Bántani azért csak nem bántom, ordítani nem kéne vele. Dermedt arckifejezéssel felöltöztettem és szépen hazasétáltunk. Mit kellett volna tennem? Úgy őszintén?

Ezek után jött egy üzenet TŐLE.

Sokkból felébredve a mennyekben éreztem magam. Ja, hát igen. Van egy elég aranyos fiatalember aki kicsit elcsavarta a fejem. "Kicsit". Naja. Már 4-5 hónapja annak, hogy beszélünk, kisebb nagyobb szünetekkel és nagyon megszerettem. Csak éppen azt nem tudom, hogy ezt hogyan adjam megint tudtára, hiszen voltam olyan merész, hogy valamikor decemberben elmondtam neki, de semmi válasz. Azóta várok egy csóri igenre vagy nemre..

MEGŐRÍT.

De tényleg.

Nagyon szeretném Vele ezt az egészet. Egymás szöges ellentétei vagyunk. Ez nekem nagyon tetszik. Kihívás jellegű. Amiket meg imádok. 

Szóval kívánjatok sok sikert. Elfog kelni, bőven.

Viszont most szerintem megyen megnézek még egy részt a sorozatból azt alszom, mert holnap én viszem Húgit oviba. Az érettségi szünetem is csak a családról szól...tipikus.

Jó éjt gyermekeim!

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=juD4ayBbHdY

 

 

Megosztás a facebookon